Tegnap ott felyeztem be, hogy lett alapjárat, szép egyenletes. Boldog lehettem, de azért nem túl sokáig. Már előtte is sejtettem, hogy a kuplung nem százas, de mivel a motor nagyon szarul szólt, és ment, ezért nem bántottam, illetve alig használtam. Jóformán csak a szerelőtől szerelőig mozgatásában merült ki a dolog.
De most, hogy megjött a potenza, kitisztult a kép. Kuplungos a lelkem.
Abban már csak reménykedhettem, hogy a kettőstömegűt nem kell cserélnem. A nagy szerelőkanosszajárásomközepette megismertem egy igazán ügyes, igényes szerelőt is, akinek sikerült a vendégkörébe beférkőznöm. Legyen a neve mondjuk Mr. X Nincs szüksége reklámra, és szerintem nem is örülne neki, leírnám a nevét, ezért innentől csak legyen X.
Megrendeltem a kuplungot, tudom, Sachs jobb lett volna, de mivel előtte 1 héttel költöttem rá sokat, nagyon sokat, ezért a Valeo mellett döntöttem. Sokan és sokat szídják, majd meglátjuk. Elmentem a szettért, időpontot egyeztettem X-el, és átvittem hozzá egy kuplungozásra, felkészülve arra, hogy lehet a kettőstömegűt is cserélni kell. Egész nap rettegve figyeltem a telefont, tudtam, ha most megszólal, az újabb százezret jelent, mivel csak újban gondolkodtam, van aki szerint jól felújitanak valahol kettőstömegűt, de olyan emberrel még nem találkoztam aki hosszútávon is elégedett lett volna a végeredménnyel.
Vártam...
De szerencsére csak estefelé csörrent meg: Szia! Kész a kocsid, jöhetsz érte!
Nem kérdeztem én semmit, a kész az azt jelenti kész, ergó a kettőstömegű jó. Így is volt! Márt az utcán várt az én kis Alfa Rombolóm, azzal a Bud Spenceres szemecskéivel.
Bementem a műhelybe, első kérdésem a kettőstömegűt forszírozta, de megnyugtató választ kaptam. Ezt már valaki nemsokkal előtted cserélte. Közben egy dobozban megcsodálhattam az atomjaira hullott kinyomócsapágyat, illetve a szétmálott kuplungot. Szó szót követett, én is felszabadultam, hogy már a kettőstömegű terhe alól feloldozódtam. Ott voltam még vagy fél órát, aztán elköszöntem. A kuplung mint a vaj. Váltó, mint az álom, persze ha már kuplungozás, akkor olajat is kapott a váltó.
Élveztem, ahogy minden szépen jár, örültem, hogy lassan olyanná formálodik az autó, amilyennek én szeretek egy megbecsült járgyányt. Ez az öröm hamar foszlott semmivé, amikor be akartam indítani az autót. Ugyanis nem tekert az önindító, hangutánoznám: takk-takk.
Gyujtás levesz. Abort, retry, fail. Ha valaki használt valaha floppy-t, tudja mit is jelent ez.
Visszaballagtam a műhelybe. Kérdezem X-et, hallgattátok a rádiót? Nem, dehogy akku sem volt benne! Kivettük. Aha, szóval akkor nem az. De akkor mi?
Került bikakábel, de a legnagyobb akku is csak 60 Amperes volt, próbáltuk bikázni, semmi. Hát akkor ez ígymaradt. Mivel az akksinak az érintkezői igencsak szarul néztek, sejtettem, hogy az lesz a ludas. Nem baj, valahogy vigyük haza a kocsit, holnap reggel veszek bele egy uj akksit, és utamra indulok.
A reggelből délután lett, de nem is baj, gondoltam. Legalább az uj akkumulátort tölhetem egy éjszakát, és akkor tuti reggel minden oké lesz.
Reggel felkeltem, mindkét led szép zöld a töltőn tehát már csepptöltés sem vesz fel.
Régi akku ki, új be.
Beül, torokgombóc, indít, takk-takk.
Hogyajók.vaanyádat, azt!
Hívom X-et,
Nem indul! Ő: én mondtam, hogy nem biztos, hogy az a baj! Tudom, de már mindegy.
Áthozod?
Mondom át.
Szerencsére Yodabani, akinek aznap vettünk egy Multiplát Dobló-t épp ott volt nálunk. Áthúzol? Át. Oké, akkor induljunk, most.
Mivel a kocsi az udvaron állt, ezért ki akartuk gurítani, ehhez leengedett ablak szükséges, mert közben kormányoznom is kell. Leengedem hát az ablakot, kitoljuk, vonószemkeresgélés, összeköttetés, indulás. Gondoltam fel kéne húzni az ablakot mostmár. De nem ment. Se fel,se le. Viszont a műszerfal, mint a karácsonyfa. Abs, légzsák, sőt az ICS is hibát dobott.
Micsoda jóhír! Ez biztos olcsó lesz.
Odaértünk letettem az autót, nem beszéltünk sokat. Valahogy nem voltam Fábry kedvemben. Ha van valami majd hívj, böktem oda távozóban.
Egy óra sem telt el hívott. Megvan a baj!
Folyt köv.
